A tőzsdézésnek általában véve megvan az a bája, hogy az ember mindig úgy érezheti, történelmi jelentőségű időket él át. Manapság pedig különösen így van, aki közelről figyeli a piaci eseményeket, egész életére hasznos tapasztalatokkal vértezheti fel magát. Nem egyszerű persze rendet tenni a világ dolgaiban, és megérteni, hogy mi miért történik éppen, de nem is lehetetlen. Különben nem vágnánk bele az Investor blogba.

Az sem véletlen, hogy éppen most fogunk hozzá az Investor bloghoz. Hiába tűnik néha nagyon zűrösnek a helyzet, épp a történelmi turbulenciák teremthetik meg azokat a történelmi befektetési lehetőségeket a tőzsdéken, amikről aztán unokáinknak is regélhetünk majd. A hangsúly a befektetéseken van, itt nem lesz "500 eurót kerestem két kattintással" jellegű kalandorkodás, nem játszunk fej vagy írást, nincs helye kaszinószemléletnek. Lesz helyette viszont sok elemzés, elméleti kitekintés és gyakorlati példák, és remélhetőleg konkrétabb befektetési ötletekkel is sikerül időről időre előrukkolnunk.

Azt is fontos leszögezni gyorsan az elején, hogy a blognak nem az az egyedüli célja, hogy magunkban elmélkedve és a köldökünket nézegetve fejtsük meg a világ nagy dolgait, hanem szeretnénk a blog köré olyan aktív közösséget teremteni, ahol élénk diskurzus alakulhat ki a piaci sztorikról. Ez sem megy egyik napról a másikra, de sebaj, a türelem a tőzsdés legfontosabb erénye.

A nyitás zárásaként pedig álljon itt Jesse Livermore, a 20. század első felének legendás spekulánsának bölcsessége, ami akár a blog ars poeticája is lehet. Ennek szellemében fogjuk az Investort írni.

"A spekuláció egyértelműen a legvarázslatosabb játék a világon. De ez a játék nem a buta, szellemileg lusta, gyatra érzelmi egyensúlyú, sem pedig a gyorsan meggazdagodni vágyó kalandor játéka. Ők mind szegényen fognak meghalni." (A fordítás Vakmajom blogjáról származik.)